Az élet igazságai

Ha a nyolcvanas években voltál gyerek,akkor muszáj látnod ezt a videót!

Így nyaraltunk gyerekként, amikor a Balaton, vagy épp a Fertő-/Tisza-/Velencei-tó volt nekünk valóban a Riviéra.Amikor még NDK-s autók volt a menő na meg persze a fecskefürdőnaci, NSZK-s turistáktól hemzsegett minden, mi pedig Wartburgon hasítottunk, a szülőkkel, a fater a Kinizsi sört itta a nagyfaterral együtt, mert akkor még az egész család járt nyaralni, mindenkinek virágos hűtőtáskája volt, hekkel tömtük teli magunkat kétpofára még a hajunknak is olajszaga volt :) Akkor még mindenki tudta mi az, hogy csapolt Kofola, magyar Bud Spencer Bujtor István volt. Mégg a csapból is a Hungária folyt :) Azok voltak a szép idők!

Forrás: alfahir.hu

Hirdetés

Hagyj fel azzal, hogy valaki mástól várod a boldogságodat!

Hagyj fel azzal

Hagyj fel azzal, hogy valaki mástól várod a boldogságodat! Ne várj arra, hogy virágokat kapj, Isten adott neked magokat, ültesd el őket, és neveld fel a saját virágaidat. – Bob Gass

Hirdetés

Hullanak a 40 évesek – ki neveli fel a gyerekeinket?

tumblr_mh6v96548x1qhoi9qo1_r1_500

Az éjjel szívinfarktust kapott az egyik közeli ismerősöm.
Munka közben, csak úgy, minden átmenet nélkül.
40 éves.

Egy édesanya belépett a fürdőszobába, s többé nem jött ki. Holtan esett össze.
A barátnőmet tavaly műtötték meg rosszindulatú daganattal, egy másik közeli ismerősöm a közeljövőben fekszik kés alá ugyanezen okból. Nagyon erőszakos, gyorsan növő daganatot diagnosztizáltak nála.

Mindegyikük nő. Mindegyikük 50 év alatti.

Megrendültem.
Valahogy nem tudok túllépni, nem tudom elengedni a gondolatot, hogy a nők szervezete lázad. Lázad a túlterheltség, a kiszipolyozás ellen.
Na jó, ne sarkosítsuk ki a helyzetet a nőkre. Sajnos a korosztályom férfi tagjait is idesorolhatom.

Állandó stresszben élünk, dolgozunk, hajtunk, több fronton igyekszünk teljesíteni, sokszor túlteljesíteni. Közben egészségtelenül étkezünk, mert nincs idő vagy pénz vagy egyik sem egészséges ételekre, nyugodt étkezésre.
Dohányzunk, mert a felgyülemlett rosszat sokan rossz szokásokkal próbáljuk kompenzálni.
Keveset alszunk. Keveset sportolunk. Keveset pihenünk. Keveset nevetünk.

A hétvégén megrendültem. Mert a korosztályom hullik. És én félek.

Nekem még volt szerencsém megismerni a dédszüleimet. A nagyszüleim is élnek még. A szüleim hangját is hallom, amikor csak akarom, és ezért szívből hálás vagyok.

Nagyon későn vállalunk gyereket. Azért, mert folyton halogatjuk: most lakás, kell, jó munka, biztos megélhetés. A karriert építjük.
S vannak, akiknek nem sikerül a gyerekvállalás. Évekig. Pedig mindent elkövetnek.
Nem jönnek a gyerekek, csak túl a 30-on.
A most születők vajon megismerik majd a nagyszüleiket? Lesz esélyük játszani a papával, mamával?

Én attól félek, ha így égetjük két végéről a gyertyát, a most születő nemzedéknek a szüleikkel sem lesz esélye együtt játszani.

Forrás: Kiss Emese

Ezért nem próbálkoznak a pasik a külsőre tökéletes lányoknál!

tokeletes_lany.jpg.1200x0_q85

A következő szókimondó bejegyzést Lucai Balázs Facebook oldalán találtuk:

„Meg vagyok róla győződve, hogy a fiúk 90%-a normális barátnőt szeretne, aki szereti őt és csakis őt szereti.

Ti viszont vagy a maradék 10%-nak akartok tetszeni, vagy sok srácról mást hisztek, mint ami a valóság.

Rengeteg lányt látok naponta, akik valami egészen elképesztő természetellenességgel jönnek-mennek és élik az életüket.

Ma láttam egy gyönyörű lányt, aki ott edzett ahol én. Az első gondolatom amikor megláttam, az volt, hogy biztos a testéből él.

Ez gáz. Már csak azért is mert nagy az esélye, hogy nem tévedtem. Manapság az igazán szép lányok, vagy egy gazdag vénember háremébe tartoznak, vagy szimplán pénzt kérnek magukért.

Évekkel ezelőtt, amikor esetleg megláttam egy ilyen szép lányt, mint ez a mai volt, azt gondoltam, hogy milyen nagy király lehet a barátja, és milyen szerencséje van, hogy egy ilyen szép lány szereti. Ezért kezdtem el edzeni. Ez volt az első motivációm. Én is ilyen srác akartam lenni.

Ami azóta a képletből kiesett, az a szeretet. Most, ha meglátok egy ilyen lányt, negatív gondolataim támadnak, ami egy következtetésből ered és ez általában helyes. Ezt a következtetést azonban valami indukálta és ez semmiképpen sem egy személyes rossz tapasztalat, kizárólag a dolgok jelenlegi állása.

A lányok rossz példaképeket követnek és nem megfelelő az igény-lehetőség arány a fejükben.

Olyan embereket “követnek” akik rengeteg pénzt keresnek viszonylag kevés munkával és ezáltal olyan életszínvonalon élnek, ami hatalmas anyagi forrás meglétével biztosítható. Ez a hatalmas háttér viszont senki mögött nincs ott. De az igény ennek velejáróira mindenkiben el lett ültetve.

Mit lehet tenni?

Kell keresni egy gazdag férfit, aki megvásárol téged egy-két márkás táskával vagy tízzel, esetleg egy kocsival és ezért cserébe csak a legfontosabb dolgot kell odaadni, a lelket.

Ami bizony ezalatt a tevékenység alatt el fog veszni.

Nem fogod várni a herceget fehér lovon, nem fogsz örülni egy csokor virágnak, és annak, ha egy olyan sráctól kapod, aki szeret.

Ott lesz benned mindig, hogy valaki megvett téged, mint egy tárgyat és ez ellen már nem tehetsz.

A helyzet szar, mert nem vagyok egyedül ezekkel a gondolatokkal. Több ismerősömtől is hallottam, hogy inkább meg sem próbál ismerkedni egy külsőre tökéletes lánnyal, mert a külsejéből következtet.

A helyzet szar, de nem menthetetlen. Ne csesszétek el a lelketeket néhány márkás cuccért vagy két heti zsebpénzért. Egyszerűen nincs olyan élethelyzet, amiben ez a megoldás. Ebben teljesen biztos vagyok.

Ha el akartok jutni helyekre, spóroljatok.
Ha jól akartok kinézni, edzetek.
Ha szerelmet akartok, várjatok.
Ha népszerűek akartok lenni, mosolyogjatok és beszélgessetek.
De mindenek előtt szeressétek magatokat.”

Dr. Bagdy Emőke: Rendkívüli dolog történik a lelkünkkel, amikor valakit elvesztünk!

bagdy_emoke.jpg.1200x0_q85

“Ha valakit elveszítettünk, akit szerettünk, a lélek azonosulással gyógyul. Egyszer csak észrevesszük, hogy bizonyos tulajdonságait, mozdulatait öntudatlanul is átvettük annak, akit nehéz elengedni. Valami apró gesztust, hangsúlyt vagy mindennapi szokást. Például úgy terítünk, úgy hajtjuk össze a szalvétát, ahogy az elhunyt édesanyánk tette. Valamit föltámasztunk abból, aki elment.

A pszichológia ma már tudja: akkor ér véget a gyász időszaka, az elengedés folyamata, amikor az ember azt veszi észre magán, hogy valamit pont úgy csinál, ahogy a számára fontos, általa elveszített személy annak idején, és ráeszmél arra, hogy egy darabkát belőle beépített az énjébe. Őt már nem kapja vissza, de valamit belőle mégis megőrizhet haláláig.

Így folyamatosan össze vagyunk kötve mindazokkal, akiket valaha szerettünk, mert a lelkünkben ott van az emlékük, és a viselkedésünkben néhány motívum, amiről tán magunk se tudunk, mert nem tudatosítottuk ezeket. De ha megfigyeljük, rájöhetünk, hogy mit támasztottunk fel azokból, akiket elveszítettünk és megsirattunk.”

Go to Top