Az élet igazságai

Egy újszülött meséje

Amikor megszülettem, mindenki nagyon örült, csak én nem, mert régebben jó helyem volt anyukámnál. Egy burokban laktam anyukám hasában, a szíve közelében. Az egészben az volt a legjobb, hogy mindíg hallottam a szíve dobogását. Mindent együtt csináltunk: anyukám evett, és én is jóllaktam; ő szívta a friss levegőt, és nekem is jutott belőle. Csak kuporogtam ott a burokban, mint egy kifli és szunyókáltam, vagy éppen rugdalóztam, nyújtózkodtam. Ha kedvem támadt, akár fejre is állhattam, mert a burokban folyadék volt, így sohasem üthettem meg magam. Anyukám meg csak símogatta a hasát, annyira örült, ha én tornáztam.

Telt, múlt az idő, egyre nőttem, növekedtem; egyszer csak szűknek éreztem a rejtekhelyemet. Előbújtam.

De a világ, ahová megérkeztem, nagyon furcsa volt! Zajos, fényes és hideg. Meglepődtem, megijedtem: ordítottam, ahogy a torkomon kifért. És csodálkoztam, mert addíg sose sírtam, akkor meg egyszerre egészen jól tudtam sírni. Anyukám megdícsérte a hangomat, úgyhogy bőgtem tovább az ő kedvéért. De még azért is, mert az idegenek gorombáskodtak velem. Megfürdettek, bepólyáztak. Méricskéltek. Mondták, hogy erős, fejlett gyerek vagyok, de én nem törődtem velük. Hiányzott valami és félni kezdtem. Féltem, egyre csak féltem…

Aztán így, pólyástól odatettek anyukám mellé. Újra hallottam a szívdobogását, megnyugodtam. És akkor történt valami, ami eddig még soha… anyukám megpuszilt.

Azóta én is örülök, hogy megszülettem.

(Forrás: Nagy Katalin)

Hirdetés

Ez a férfi 80 éves és minden reggel reggelit visz a feleségének

Ez a férfi 80 éves és minden reggel reggelit visz a feleségének. Kérdezték tőle: Miért van az Ön felesége öregek otthonában? Ő azt válaszolta: Mert Alzheimer kórban szenved. Ekkor azt kérdezték tőle: Az Ön felesége foglalkozna azzal, ha Ön egy reggel nem hozna reggelit neki? A férfi azt válaszolta: Ő nem emlékszik… Nem tudja azt sem, hogy én ki vagyok. Öt éve nem ismer már meg.
Meglepetten mondták neki: Milyen csodálatos dolog! Ön még mindig viszi a feleségének a reggelit annak ellenére, hogy ő már nem is ismeri meg Önt?
A férfi elmosolyodott, a szemeibe nézett, megszorította a kezét, aztán azt mondta: “Ő nem tudja, hogy én ki vagyok, de én tudom, hogy Ő kicsoda!”

Hirdetés

Egy nagypapa szívszorító búcsúlevele az unokáinak…

Röviddel halála előtt megható levéllel búcsúzott öt unokájától egy 72 éves nagypapa

 Az idős James K. Flanagan 2012-ben lánya unszolására írt egy levelet, melyben összeszedte azokat az évek során gyűlt bölcsességeket, tapasztalatokat és tanácsokat, melyekről úgy gondolta útravalóként és iránymutatóként szolgálhat majd öt unokájának. A 72 éves James akkor még nem tudhatta, hogy nagy gonddal megírt levele egyben búcsúlevél is lesz: nem sokkal később ugyanis váratlanul,
szívroham következtében meghalt.

A levelet később lánya hozta nyilvánosságra, mert úgy érezte, édesapja soraiból nem csak unokái tanulhatnak majd. Most ebből a megható levélből idézünk részleteket:

„Kedves Ryan, Conor, Brendan, Charlie és Mary Catherine,

bölcs és gondos lányom, Rachel már régóta noszogat, hogy írjak nektek néhány sort azokról a dolgokról, melyeket életem során megtanultam. A levélírásnak most 2012. április 8-án, a 72. születésnapom estéjén jött el az ideje.

Ne féljetek…senkitől és semmitől.
Mindig legyenek céljaitok, álmaitok még akkor is,
ha ezeket a többiek „elérhetetlennek” és „furcsának” találják.
Ha ezek a „többiek” nem hoznak nektek
meleg levest a betegágyatokhoz
és nem állnak mellétek a bajban,
akkor nem számít mit mondanak.
Kerüljétek a megkeseredett pesszimistákat.

Ha van egy álmotok, lássatok neki a megvalósításának.
Ne keressétek a kifogásokat, mert nincs annál rosszabb,
mint az életetek végén azokat a dolgokat számba venni,
amikért gyávák voltatok harcolni.
Vállaljatok kockázatot, és igen, hibázzatok,
ha ez kell ahhoz, hogy elérjétek a célotokat.

Ezen a világon mindenki átlagember.
Lehet, hogy csicsás kalapba járnak, és az is lehet,
hogy komoly rangjuk,és (ideiglenesen) hatalmuk van,
és úgy csinálnak, mintha a többiek felett állnának.
Ne higgyetek nekik!
Ugyanolyan kétségeik, félelmeik és vágyaik vannak, mint bármelyikőtöknek.
Ők is esznek, isznak, alszanak, sőt még finganak is, mint bárki más…

Csináljatok bakancslistát azokról a dolgokról, amit meg akartok valósítani:
utazás, nyelvtanulás, egy találkozás. Mindenről.
És minden áldott nap tegyetek a megvalósításáért.
Ne halogassatok semmit, ez ugyanis a legbiztosabb módja annak,
hogy valamit ne csinálj meg!

Mindenkihez legyetek kedvesek.
Sose tudhatjátok ki, milyen fájdalmat cipel magában,
és hogy szüksége van-e a támogatásra…

Olvassatok el annyi könyvet, amennyit csak tudtok.
Nem kell hozzá se aksi, se töltő, és bárhová magatokkal vihetitek…

Öleljétek meg azokat, akiket szerettek.

Mondjátok el, mennyit jelentenek nektek:
ne várjatok addig, míg túl késő lesz…”

 forrás: www.hir24.hu

Az nem lehet koldus, ki a szívét adja, ki a szeretetet mástól elfogadja…

Az nem lehet koldus, ki a szívét adja, ki a szeretetet mástól elfogadja. Nem napját tengeti, valóságát éli! Aki az Istenét tudja, és nem féli! Ki azért kéreget, hogy másoknak adjon. Minden körülmény közt jó ember maradjon. Az nem lehet koldus, kit lelke vezérel, ki a szívével él és nem az eszével… (Aranyosi Ervin)

Mindenki a szeretetre vágyik, mindenki azt éhezi…

Mindenki a szeretetre vágyik, mindenki azt éhezi. Ugyanakkor a többségük feláldoz valamit. Szinte mindenki. Szerelmet, barátságokat, családot, egészséget, karriert… csak épp mindig nézd meg, hogy mi éri meg az áldozatot. Ne félj egyedül élni addig, amíg nem jön a nagy szerelem, amíg meg nem valósítod magad, hiszen nem arra van szükséged, hogy egy másik feled legyen, valaki, aki ugyanannyira fél egyébként, mint te… arra van szükséged, hogy egész legyél és az egészet kapd meg.
Oravecz Nóra

Go to Top