Az élet igazságai

Akarod tudni gazdaggá mi tesz?

Akarod tudni gazdaggá mi teszAkarod tudni gazdaggá mi tesz? Akkor mindig tartsd a fejedben ezt: az idő felbecsülhetetlen, a barátságnak ára nincs, az egészség vagyon, a szeretet a kincs. A jót tartsd számon, és törődj az álmaiddal, tanulj a tapasztalatokból, oszd meg szerencséd, hasznosan teljen a napod. Egyszer majd visszanézve észrevesszük, hogy ami fontos volt nekünk, nem is pénzbe került.

Hirdetés

Válaszd azt, aki mellett nem kell megjátszanod magad

Válaszd azt, aki mellett nem kell megjátszanod magad.Válaszd azt, aki mellett nem kell megjátszanod magad. Akinél a játszmák, trükkök, praktikák szükségtelenek. Kinek figyelmét nem kell kiharcolnod, nem kell görcsösen megfelelned. Aki elől nem kell elrejtened hibáidat. Akivel az együttlétek, az érintések könnyedek, természetesek, akár a levegővétel. Akinek már puszta jelenléte is egyszerre villanyoz fel, s csillapít. Aki mellett még a szürke hétköznapok ajtaja mögött is áldás minden perc. Válaszd Őt, aki mellett nem kell feladnod önmagad. Válaszd Őt, mert ha Őt választod, magadat is választod! – Golden Dawn

Hirdetés

Akit a sors nekünk szánt, az úgyis a miénk lesz. Sokkal hamarabb, ha nem keressük. Akkor megtalál minket

Egy forró júliusi hétvégén, vidéken, nagymamám kellemesen hideg, vályogból készült házának falai között hűsöltem.

Nagyi 86 éves. Gyerekkoromban sokszor voltam nála. Imádom az illatát, és a mai napig elvarázsolva hallgatom, amikor mesél. Nagypapám 3 éve meghalt. Azóta nagymamám csak árnyéka önmagának. Igazi társak voltak. Lelki társak. Ikerlelkek. Bár ők ezeket a szavakat sosem használták.

Ezen a forró délutánon Nagyi Tatáról mesélt. Nagymamám első házassága maga volt a pokol. Férje minden nap ütötte, verte. 23 éves volt, amikor úgy döntött, hogy ha szégyen a falu előtt, ha nem, ő bizony elválik. Ez nem élet. Írt az édesanyjának egy levelet, hogy fogadja vissza a szülői házba. Ha nem teszi, akkor világgá megy, de nem bír tovább így élni. Dédmamám –mi csak Mamácskának hívtuk- haza fogadta, a házasságból született kisfiával együtt.

Nagymamám megfogadta: soha többet nem megy férjhez. Fájó emlékeit, volt férje bántalmait képtelen volt felejteni.

Szorgalmas lány volt. Sokat dolgozott. Ahogy ő mondja: szerette a szépet és szeretett dolgozni, mert így tudtak csak haladni.

25 évesen a gyöngyösi vonatállomáson várta a vonatot, amikor az egyik begördülő vagonról fiatal katona szaladt oda hozzá és megszólította:

„Ilyen szép fiatalasszonyt még nem láttam. Nem fél elengedni az ura egyedül, éjnek évadján?”

Akit a sors nekünk szánt, az úgyis a miénk lesz

Nagymamám nem akarta elárulni, hogy nincs férje, így csak annyit felelt: „Nincs mitől félnem, vigyáznak rám. Viszontlátásra!”

A katona aztán visszaszállt a vonatra, de az ablakból sokáig nézte nagymamámat…

Pár hónappal később nagymamám oltványt vitt árulni a 150 km-el távolabb lévő Mezőtúrra. Ott beszédbe elegyedett egy mezőtúri idősebb asszonnyal. Az asszony, amikor megtudta, hogy Nagyi abasári, adott neki 15 forintot, és megkérte, hogy vegyen a fiának 10 krémest, aki az abasári laktanyában katona.

Nagymamám nem akarta elfogadni a pénzt, hiszen fiatal nőként tudta, hogy nem illik a laktanyához mennie. De aztán szavát adta. Végül kisfiával kézen fogva ment a laktanyához és hívatta a mezőtúri katonát, akiről csak annyit tudott, hogy a konyhán szakács.

Nemsokára jött is a fiatal katona, aki nem volt más, mint az a jóképű legény, aki hónapokkal korábban leugrott a vonatról, hogy nagymamámat megszólítsa.

Ő volt a Nagypapám.

A Nagypapám, aki meleg szeretetével, játékos természetével, szívből jövő mosolyával begyógyította nagymamám előző házasságból származó sebeit és boldoggá tette őt a szerelmével. Egy kislányuk született: Anyukám.

Akit a sors nekünk szánt, az úgyis a miénk lesz2

Sok mindent megéltek. Sok gondjuk volt. Veszekedtek is. De kitartottak egymás mellett. És az a meleg szeretet az utolsó pillanatig ott volt a pillantásukban, amikor egymásra néztek.

Véletlenek sora, hogy találkoztak. Nem volt akkor telefon, facebook… mégis egymásra találtak. Mert a Jóisten így rendelte. Talán ez az, ami hiányzik a világból: a hit. Hit abban, hogy ami elrendeltetett az úgyis megtörténik. Akit a sors nekünk szánt, az úgyis a miénk lesz. Sokkal hamarabb, ha nem keressük. Akkor megtalál minket. A Jóisten tudja, hogy rendezze a szálakat, hogyan írja a történetet. Engedjük át neki az irányítást és bízzunk meg benne…a legjobbat hozza majd nekünk!

 

Szeretettel:

Sándor Judit

Forrás: www.joportal.hu

Idővel rájössz, hogy két lelkiismereted van

Idővel rájössz, hogy két lelkiismereted vanIdővel rájössz, hogy két lelkiismereted van. Az egyik, amit beléd nevelt a világ: ez a másoknak való megfelelés érzése. És a másik: a saját lelkiismereted, amely sohasem bán meg olyan dolgokat, amiket nem kell megbánnod. Még ha mindenki elítél érte, akkor se. – Müller Péter

Sokszor csak idealizálunk, embereket, helyzeteket, sőt még önmagunkat is

Sokszor csak idealizálunk, embereket, helyzeteket, sőt még önmagunkat isSokszor csak idealizálunk, embereket, helyzeteket, sőt még önmagunkat is. Szerelmet képzelünk oda, ahol a szeretetnek is még csak a legapróbb lángja pislákol. Társat látunk a másikban, pedig csak félünk az egyedülléttől. Szenvedélyt érzünk ott, ahol a szükség már lyukat vájt a falba. Azt hisszük jó helyen vagyunk, a megfelelő ember mellett, olyannak képzeljük, amilyenre vágyunk. Pedig mindez oly távol áll a valóságtól. S mindez miért? Mert eszeveszettül vágyunk rá, hogy ott belül végre megmozduljon bennünk valaki, valami. – Golden Dawn

Go to Top