Demjén Ferenc – Szerelem az első vérig
1. Itt vagyunk, ki tudja, kit ki hívott, mégis itt vagyunk,
sokáig itt leszünk
Szárnyalunk, mint földre tévedt égben járó angyalok,
és néha szenvedünk.
Álmodunk, a tények szürke tengerétől elfutunk, ezek vagyunk.
Hiszen van még időnk, azért se változunk.
R1. ||: Most először mondom el, most hinned kell nekem.
Legalább te maradj itt velem!
Annyi minden változik, s nem biztos semmi sem,
Legalább te legyél az nekem! :||
2. Ki megtalált, itt volt néhány órát, néhány éjszakát,
és gyorsan ment tovább.
Még engedem, hogy ár sodorja, szél kavarja életem,
ameddig jó nekem.
De azt hiszem, most van itt a perc, hogy fogd a két kezem,
az kell nekem!
Mert ha itt vagy velem, a szívem megpihen.
R2. ||: Most először mondom el, most hinned kell nekem.
Legalább te maradj itt velem!
Annyi minden változik, s nem biztos semmi sem,
Legalább te legyél az nekem! :||
R3. Százezerszer mondom el, ha nem hiszel nekem.
Legalább te maradj itt velem!
Mert annyi minden változik, s nem biztos semmi sem,
Legalább te legyél az nekem!
R3′. Még százezerszer mondom el, ha nem hiszel nekem.
Legalább te maradj itt velem!
Mert annyi minden változik, s nem biztos semmi sem,
Legalább te legyél az nekem!