Egyszer egy öreg indián úgy döntött, hogy meglátogatja a New Yorkban élő barátját

Hirdetés

793bc054b214c6d363824af52c394a9a

Hirdetés

Egyszer egy öreg indián úgy döntött, hogy meglátogatja a New Yorkban élő barátját. Mikor odaért hozzá, a barát elvitte őt sétálni , hogy bemutassa néki a számára oly szokatlan nagyvárosi életet. Sétálgatás közben megtárgyalták egymás kisebb nagyobb dolgait, hiszen már rég nem találkoztak. A kölcsönösen örvendetes beszélgetés közepette egyszer csak az öreg megállt s emigyen szólt…. Pszz… hallod….?……Mit? Kérdezte kíváncsian a New Yorki, bár kicsit meglepődve, hiszen a reggeli zajos város hangja mindent apró hangot elnyomott… Hát a tücsök ciripelést! Válaszolt szelíden. A barát kérdő tekintettel figyelt, s gondolta magában… millió ember s rohanó kocsik sokaságának zajában milyen tücsök hangot hallhat? Ám az indián csak kitartóan fülelt, s a járda és az út rengetegében megbúvó bokrocska felé indult. Oda érve, mosollyal az arcán mutatta, a kis levélkén pihenő bogaracskát. A barát csak bámult, s meglepetten kérdezte… hogy hogy csak te hallottad meg őt s más nem? Az öreg válasz helyett, kért egy kis apró pénzt tőle, melyet készséggel adott sebtiben a barát, hiszen kíváncsisága ott izzott minden porcikájában. Aztán feldobta a levegőbe őket… Csörömpölve földet értek a maroknyi apró pénzek, s szerte szét gurultak az emberek lábától hemzsegő járdán. A körülöttük rohanó emberek hirtelen mind megálltak, s a szétguruló aprópénzeket figyelték. Az öreg ezek után a barátja szemébe nézett kedvesen, s így szólt… látod testvérem? Mindenki azt hallja s látja meg ahol a tudatát s figyelmét tartja..
Hirdetés
Csatlakozz új Facebook oldalunkhoz
Előre is köszönjük!