13592788_157865677966264_4171094019054119165_n

“Február 23-án tudtam meg, hogy két hónapom van hátra, leukémiás vagyok. A két hónap leteltével azt mondtam az Istennek, hogy ne tessen haragudni, de még maradnék. Még egy kicsit fociznék a kisfiammal, meg tudja megígértem a feleségnek is, hogy elmegyünk az unokákért abba a kurva óvodába. Van még öröm, mámor itt elég. Maradnék…
És megfogadtam, hogy amíg élek, addig meg nem halok. Addig még haláli jó bulikat csinálok. Néha halálra zabálom magam. Esetleg hullarészeg leszek, vagy félholtra röhögöm magam. Belehalok, ha kikap a csapatom és halálosan szeretem a feleségem… De közben élni fogok!
Kedden csontvelőátültetés vár rám. Azt mondják, transzplantáció után már nem leszek az az ember, aki előtte voltam. Mi marad meg bennünk születésünk óta? Hajunk nő és kihull. Fogunk szintén… A lelkem viszont megmarad és az a fajta szeretet, rajongás, aggódás, féltés, amit kaptam a világtól, egy új testben fog visszatérni.”

Hankó Péter

Forrás: Facebook

Hirdetés