Hosszú évekig próbáltam úgy élni

Hosszú évekig próbáltam úgy élni, hogy eleget tegyek mások elvárásainak. Ordítani szerettem volna, amikor mosolyognom kellett, elrohanni, amikor embergyűrű vett körül, hallgatni lett volna jó, amikor beszélnem kellett… A hamis illúziók világában, ahol képmutató életem nagy részét töltöttem, nem volt helye annak az embernek, aki igazából lenni szerettem volna. Kislány koromban megtanultam, hogy felnőttek társaságában illedelmesen kell viselkedni, és csendben kell ülni… Olyankor, amikor felszabadult nőnek éreztem magam, megszólalt bennem egy hang: ’Rendes kislányok nem csinálnak ilyeneket’. De amint rendes kislánnyá változtam, egy másik hang figyelmeztetett: ‘Egy felszabadult nő azt teszi, ami neki tetszik.’ Mindennap kételyeket ébresztett bennem énem két arca, míg végül sikerült eldöntenem, mit is akarok. – Liv Ullmann