Kökény Attila – Nincs semmi másom

Hirdetés

Hirdetés

Valami nem sikerült, szigetünk messze került.
Sehol nincs ma helyem, ezernyi arc, mind idegen.
Veled más a világ, senki nem érti talán,
Hogy miért hajt ez a vágy, pedig ma már más ölel át.

Nincs semmi másom, a nagyvilágon,
Mi minket összetart, majd újra megtalálom.
Nincs semmi másom, de mégse bánom,
Még mindig várom én, hogy újra visszatérj!

Szívemben él ez a hely, ahol még lennie kell
Valami jónak talán, hogy igaz a szó, nincs, ami fáj.
De kinn zord a világ, s megint a szívembe vág,
Lehet –e még ez a kép, mi legbelül él, végül enyém.

Nincs semmi másom, a nagyvilágon,
Mi minket összetart, majd újra megtalálom.
Nincs semmi másom, de mégse bánom,
Még mindig várom én, hogy újra visszatérj!

Szökik a perc, rohan az út, múlik a lét nyomtalanul,
Valami kell a szavakon túl, a lángon, bennem, ami gyúl.
Jönnie kell, él a remény, égnie kell, ha ébred a fény.
Szökik a perc, rohan az út, nem múlhat,
Nem múlhat az álom nyomtalanul!

Nincs semmi másom, de mégse bánom,
Még mindig várom én, hogy újra visszatérj!
Nincs semmi másom, a nagyvilágon,
Mi minket összetart, majd újra megtalálom.
Nincs semmi másom, csak régi álmom,
De mégis várom én, hogy újra visszatérj!

Hát mondd, el mit tegyek, hogy újra visszatérj…

Hirdetés
Csatlakozz új Facebook oldalunkhoz
Előre is köszönjük!