Miért nem voltak régen gazos kertek?

Nem csak kertek, földek sem.
Manapság ha járod az utcákat szinte nincs olyan közülük, ahol ne lenne legalább egy elhanyagolt udvar, kert, házak előtti kis “virágos” előkertekről ne is beszéljünk.

Gyim-gyom, giz-gaz, házak tövében, járda mellett – üres telkeken sokszor még a kaszálás se megy, pedig ha évente legalább háromszor-négyszer megtennék, akkor nem lenne baj a földecskével. És persze a “határban” sem jobb a helyzet.

Jó pár évtizede még szégyen volt, ha valaki előtt rendezetlen volt a ház eleje, vagy az udvaron derékig ért a gyom – még akkor is, ha netán nem lakott ott, csak kijárt néhanap. Ha valakinek tulajdona van, egy kis földje netán – azt gondozni kell, azért van.

Ezért aztán kapáltak, gazoltak, a gazt összegyűjtötték – nem ment veszendőbe – s odaadták a baromfinak, vagy akár a disznónak.

Ha netán egy földdarabot valami miatt nem tudtak abban az évben megművelni, akkor rendszeresen kaszálták, vagy kivitték a lovat, tehénkét, esetleg kikötötték a kecskét – és az bizony élvezettel lelegelte. Ráadásul egyúttal trágyázva is a földet.

Nem használtak még gyomírtót, akkoriban ezt kapának hívták.

Ősszel pedig, mikor meg volt a betakarítás – kiengedték a tyúkokat a területre, és azok befejezték a munkát, összeszedték az esetleges magvakat is a földről, amikor már magával a növénnyel végeztek.

Ma már hihetetlen – de valóban nem volt tartósan gazos terület.

Fotó: Fortepan/Ulmann Kornél