Az élet igazságai » Page 4

Dóra felháborodott és jól megírta: ez lenne a nők szerepe a mai világban?

14782572116635_89357017_db

Dóra egész egyszerűen megelégelte azt, amit maga körül lát. Hogy ki a férfi, és hol van a nő helye? Ezekre kereste a választ és bizony nem fukarkodott a jelzőkkel! Biztos, hogy egy pár embernél ki fogja verni a biztosítékot! Nem is teszünk hozzá semmit, olvasd el és írd le, egyet értesz a vele:

“Ilyen világban kell élnünk. Emancipációért sír a nők egyik fele, a másik meg arra vágyik, hogy nevörevör ne kelljen egy gyufaszálat se keresztbe tennie, mert neki alanyi jogon jár, hogy eltartsák. Bullshit. Nincs a kettő között egy arany középút?

Ez az egész világ férfi-nő szerepestül egy nagy fos, el van rontva. Néha úgy érzem, jobb lenne ha felvennék egy felcsatolható műbránert és tényleg seggbe büntetném a fél világot, de úgy istenigazából. Azokat, akik férfinak merik hívni magukat és azokat a nőket is, akik miatt a fél férfi társadalom meg van bolondulva.

Most ez a kifakadás saját nyomorból indult, de más csajokkal beszélgetve, valahogy mégis oda jutok, hogy globálisan van ez elcseszve. Tisztelet a kivételnek, (mert elvétve ismerek pár fiút, akinek helyén van az esze, meg a szíve) de mi van veletek férfiak?

Nekem nem okoz problémát ötven kilós nőként fél köbméter földet odébb lapátolni, meg hetvenkilós hengerrel harcolnom a kertemben. De nem, nem akarom ezt csinálni, sőt gyűlölöm! Nem küzdök azért, hogy katona lehessek, meg pilóta, meg multicégnél igazgató. De rákényszerít az élet minden férfi melóra, mert nevetségesen hangzik, de magad uram, ha szolgád nincsen. Csak már elfáradtam… abban, hogy vízvezetéket szerelek, tüzépbe megyek, ások, gereblyézek, aztán szépen hajat mosok, sminkelek és elmegyek fellépésre, fotózásra, beöltözöm tüllbe meg csipkébe és eladom magam a nőiességemmel, és rebegtetem a pilláim. A vízhólyagos tenyeremre meg kesztyűt húzok. Mindezt azért, mert keresem az arany középutat és ezért rohadtul nem találok semmit.

Közben a férfi társadalom fele az edzőtermekben szocializálódik, kockahas meg minden, de egy lapátot derogál megfogni, mert szálka megy a kezébe, meg koszos lesz a nájkidzsoging. Lehet azt se tudják, mi fán terem a gereblye.

A női társadalom fele meg a műkörmét reszelgeti és fel van háborodva, hogy az edzőtermes manusok elhagyták őt mucikáért, mert mucikában több a potenciál a virításhoz, meg az implantátuma is nagyobb. Aztán kiderül, hogy mucika Svájcban dolgozik, mint “pultos”, és ez tök jó, mert lehet tankolni a bömöst, meg apának is jut ájfonhét. Ha meg alapjáraton van miből tankolni a bömöst, mert apu teli van, mint a délibusz, akkor mucika hóna alá csap egy guccsi táskát és már nem kell pultos legyen Svájcban. Majd aztán ott is jön valaki, nagyobb implantátummal. Az örök körforgása az életnek. Hagyjuk is ezt a szubkultúrát, mert ha nem az edzőteremben szocializálódott egyedekről beszélünk is, akkor is hatalmas baj van a fejekben ezekkel a férfi kontra nő üggyel kapcsolatban, ez márpedig biztos.

Szóval, hogy legyünk nők? Ha nincs saját keresetünk, hagyományos nőként élünk és gyereket szülünk, kiszolgáltatva vagyunk nektek és ki tudja mikor jön egy szebb, fiatalabb.
Ha eltartjuk magunkat, az olyan nehéz egyedül, hogy kidolgozzuk a belünket, megkeményedünk. Ezért nem számíthatunk rátok, mert erősek vagyunk, ijesztően öntudatosak és ti ezt nem szeretitek.
Hol a középút?

Az értelmesebb nőnek pöcse nő lassan, és nem is kell hozzá felcsatolható bré, hogy seggbe alázzunk bárkit… Csak bakker a lelkünk mélyén mégiscsak nők akarunk lenni. Szeretve, oltalmazva lenni, rábízni magunkat egy erős férfi karra és lélekre. Faszba az emancipációval, fel akarunk nézni rátok, de nem azért, mert fekvenyomtok száz kilót, hanem mert becsavartok egy villanykörtét használati utasítás nélkül és számíthatunk rátok. Hogy nem csaltok meg, hogy nem hazudtok, hogy hiteles a szavatok, hogy nem dugtok félre a kolléganőtökkel, hogy megbecsültök. Társak akarunk lenni, nem egyenjogúak. Mert a kettő nem egészen ugyanaz.”

Sok az igazság Dóra szavaiban, és az igazi kérdés tényleg ez az utolsó mondat… hogyan legyünk egymás társai!?

Forrás: Facebook – zsircapa.info

Hirdetés

Egy cigarettát kért csak a fiútól, de mikor beszélgetni kezdtek és kiderült ki is ő valójában, leesett az állunk! Hová tart ez az ország?

egy-cigarettat-kert-csak-a-fiutol

Varga Balázs egy fiatal és nyitott fiatalember, aki két napja épp hazafelé tartott, mikor, egy szál cigarettáért leszólította őt egy férfi az Astoria aluljárójában… Már eleve az is csodaszámba megy, hogy nem fordította el a fejét és folytatta útját automatikusan. Az igazi meglepetés pedig csak ezután jött!

Ezt osztotta meg Balázs a Facebookján, így leközöljük most mi is, mert egyszerűen mióta olvastuk nem térünk magunkhoz, hogy fordulhat elő ilyen a 2016-ban Magyarországon!

“Sziasztok! Ma hazafele menet az astorian összefutottam egy hajléktalan úrral. Tamásnak hívják, töri, magyar szakos tanár. Ha valamit nem értetek forduljatok hozzá bizalommal, és ha egy módotok van rá, honoráljátok a segítségét egy kis cigarettával, alkohollal, étellel. Neki is könnyebb dolga van, és nektek is menni fog a töri

:) jó fej az öreg, és nagyon penge. Szégyen hogy valaki a diplomájával nem jut tovább egy aluljárónál.

Ha bárki keresi, 0-24ben megtalálható az Astorián a metrókijáratnál.”

Kérjük bárki, aki tud segíteni Tamásnak egy kis étellel, pénzzel, vagy esetleg munkával, keresse fel, vagy csak küldje oda gyermekeit egy kis korrepetálásra!

Ne hagyjuk, hogy ez a rendes férfi ilyen körülmények között kényszerüljön élni!

Oszd meg, és segíts otthonra lelni a férfinak!

Forrás: Facebook

Hirdetés

A férfi megkérdezte a rejtélyes, idős hölgytől, hogy telik rá, hogy luxushajón utazgasson. A válasz tanulságos!

luxushajo-jpg

“Két éve egy luxushajóúton voltam a feleségemmel…

Egyszer csak megakadt a szemem egy idős hölgyön, akit szinte mindenki ismert a személyzetből, és a néni szemmel láthatóan nagyon jóban volt veük.

Meg is kérdeztem az egyik pincért, tudja-e, ki ez a rejtélyes hölgy. A pincér azt felelete, azért ismerik olyan jól a nénit, mert már évek óta a hajón üdül.

Na, ez nagyon felkeltette az érdeklődésemet, mégis, hogyan telik rá egy nyugdíjas néninek, hogy ennyi időt töltsön luxushajókon.

Oda is mentem hozzá és szóba elegyedtünk: Nem kerteltem, fel is tettem neki rögtön a kérdést: „Úgy tudom, az elmúlt négy úton is részt vett. Hogy lehet ez?”

A néni válaszát alig akartam elhinni:

Olcsóbb, mint egy öregek otthona – válaszolta nevetve. A korom miatt féláron lehetek itt, és tudja, mi mindent kapok?

1. Ingyen étkezés

2. Annyit eszem, amennyit akarok, behozzák, a kabinomba a reggelit, és finom a koszt, nem úgy, mint az idősek otthonában.

3. Van ingyen uszoda, szórakozás, és kimossák az ágyneműmet.

4. Ingyen van a fogkrém, a sampon, és a tusfürdő.

5. Úgy kezelnek, mint egy vendéget, nem úgy, mint egy beteget.

6. Megtanítanak latin-amerikai táncokra.

7. Kéthetente új barátokat szerzek.

8. Minden elektromos eszköz működik, és ha nem, szó nélkül megjavítják.

9. Ha eltöröm a lábam, szuper lakosztályba tesznek, nem az elfekvőbe.

Ja, és mellesleg bejártam Afrikát, Ázsiát és Dél-Amerikát.

Milyen igaza van a néninek! Gondolatai ráadásul nagyon tanulságosak is! Rávilágítanak arra, milyen ridegen, közönyösen bánnak az idősekkel az öregek otthonában, és mégis mennyi, de mennyi pénzt elkérnek mindezért!! Szomorú.

Akkor már tényleg sokkal jobban megéri egy luxushajó!”

MÁRAI SÁNDOR: A gyertyák csonkig égnek – Gáti Oszkár előadásában

“Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik, tudod, lassan minden olyan valóságos lesz, mindennek megismered értelmét, minden olyan félelmesen és unalmasan ismétlődik.”

 

A gazdag ficsúr megpróbálta átverni az idős bácsit, ám úgy beégett, hogy rákvörös lett

a-gazdag-ficsur-megprobalta-atverni-az-idos-bacsit-am-ugy-beegett-hogy-rakvoros-lett

Gyuri bácsit mindenki szerette a faluban. Kedves, becsületes ember volt végigdolgozott egy egész életet, a földművelés meg a méhészkedés volt a mindene. Ő mesélte nekem az alábbi történetet:

„2-3 éve lehetett, hogy üzletet kötöttem egy gazdag kereskedővel. Tipikus, újgazdag ficsúr volt, ha jól emlékszem, Pestről jött. Szerencsére már nincs a faluban, mert ez után az eset után eltakarodott innét.

Szóval hírét vette, hogy méhészkedem, eljött a portámra, negédes hangon szónokolt kicsit, majd megállapodtunk abban, hogy ő minden héten ad nekem két kiló túrót, én pedig két kiló mézet.

Ez így is ment egy jó darabig, meg is lepődtem, hogy nincs itt semmi csalás.

Aztán egyik nap ott zörgetett a kapunál, és irgalmatlanul üvöltött. El se tudtam képzelni, mi lelte.

Beengedtem. Olyan ideges volt, hogy habzott a szája, attól féltem, ez itt menten megöl engem, néztem is rögtön a vasvilla után.

Kérdezem tőle, mi a gond.

Üvöltve, káromkodva közölte, hogy egy utolsó szarházi vagyok, aki átverte, becsapta, dögöljek meg, de előbb térítsem meg a kárát.

Én továbbra sem értettem, mi a baja. Ekkor végre elmondta, hogy hazament, megmérte a mézet, és nem két kiló volt, csak másfél.

Na, ekkor elkezdtem nagyon röhögni. Őt persze már rázta az ideg mérgében. Azt gondoltam, itt helyben megüti a guta…

Mondtam neki, hogy nekem van egy kétserpenyős mérlegem, és mindig azt csináltam, hogy mikor megkaptam a túrót, rátettem a mérleg egyik serpenyőjére, és a másik serpenyőbe kimértem ugyanannyi mézet.

Tehát nem én adtam kevesebbet, és csaptalak be, hanem te akartál átverni engem, édes fiam.

Na, erre a gazdag ficsúr rákvörös lett, szó nélkül eloldalgott.

Persze másnap már az egész falu rajta röhögött. Nem is volt maradása. Eltakarodott vissza Pestre.”

Milyen tanulságos ez a történet! Mindig az kiabálja leghangosabban a másikra, hogy hazug, hogy csaló, aki pont a saját becstelenségét akarja takargatni! Sok emberre ráférne, hogy elolvassa ezt a történetet és elgondolkodjon rajta! 

Ne felejtsd el megosztani! 

Forrás: utcaemberek.blogspot.hu

Go to Top