Szeretet?

Szeretet? Na akkor elkezdhetünk gyakorolni, mert a ma élő emberek egyik legnagyobb problémája a szeretetlenség! Elmondok egy modern mesét. A magot már akkor elvetették, amikor a nők háztartásbeliből mindenessé váltak .Egy átlagos család -átlagos élete. Reggel a kisebb gyereket leadni az oviba a nagyobb megy a suliba. Munkahely:teljes erőbedobás, minimálbér. Utána:bevásárlás, vacsorafelkészítés , óvoda. Közben megérkezik a férj, két fáradt ember próbál beszélgetni, de nincs türelem. Apa távozik a barátjához, vagy a kocsmába. Főzés közben az ovis jön anyához a kérdésekkel és a miértekkel .Válasz nincs, csak koncentráció: ki ne fusson, le ne égjen az étel. De jön a lelkifurdalás, kárpótlás a gyereknek: csoki, csipsz addig is hallgat és csendben van különben is ott a tv, számítógép, de sajnos mind a két gyerek gépezni akar és egyre hangosabbak. Anya bekiabál: csönd! Ha szerencsénk van, megérkezik apa is a vacsorára. Fürdés, ágyba bújás, de anya még megpróbálja kitalálni, hogy holnapra milyen ruhákat, cipőket készítsen ki. Ő is ágyba kerül és még kedvesnek is kellene lennie a párjához, hisz valami dereng még abból az időből, amikor még férfit megpillantva is a szíve hevesebben dobogott. Alvás: gyorsan sokat, mert mindjárt csörög a vekker, és kezdődik egy újabb csodás nap, olyan, mint a tegnapi. De mikor lett volna idő megkérdezni a másikat: milyen volt a napod szívem? Mi újság az ovisunkkal, és az iskolás hány 5-öst hozott ma? Na de majd a hétvégén… ha anya nem egészségügyben, kereskedelemben stb dolgozik, mert akkor nincs gőzölgő húsleves, rántott hús, sült krumpli, meg még az anyu sincs itthon , hogy legyen olyan érzésünk mintha családban élnénk. Nincs beszélgetés se egymással se a gyerekekkel, amikor kialakulhatna az összetartozás, szeretet érzése. Most sok helyen modern szegénység van, de akkor régen otthon voltak az anyák, nevelték gyermekeiket és a válaszokra, mesékre is volt idő! És ha hazatért a családfő egy nyugodtabb nő tudta megkérdezni:ma milyen napod volt? Abba a világban sok minden nem volt, sokszor még elég étel sem, de valami volt: IDŐ egymásra, a gyerekekre is és kitudott alakulni az igazi szeretet érzése! De milyen jó, hogy ez csak egy mese és nem a valóság, mert annak nagyon szörnyű lenne, sőt ember és életidegen!!! – Vas Antalné