Van, aki mindig veled marad, ha az életedben nem is, a gondolataidban mindig…

Van, aki mindig veled marad, ha az életedben nem is, a gondolataidban mindig. Akit talán sokáig próbáltál kiűzni onnan a létező összes módon, de aki ellen kifogytál a praktikákból. Elfogadtad, hogy van, amit nem irányíthatsz, ami minden akaratnál, hitnél és tettnél erősebb, ami még az Élet egy meg nem fejtett talánya, miért követel helyet magának olyan makacsul, miközben távol marad. Ha valami ellen sehogy sem tudsz tenni, akkor a legbölcsebb, amit léphetsz, hogy megbarátkozol vele, ha hagyod, hogy ott maradjon a sarokban, hogy olykor előbukkanjon, majd visszahúzódjon a helyére. Soha nem engedni, hogy beborítson és elnyeljen, de kompromisszumot kötni vele. Megmutatni, hogy többé nem félsz hatalmától. Tudomásul venni, hogy a részed, hogy ez is te vagy, sőt már ettől vagy te az, aki. Minden embernek van valami, amit örökre magával hordoz, egy kísértő hiba a múltból, egy beteljesületlen szerelem… bármi lehet a kereszted. De nem hagyhatod, hogy az életed az ellene folyó harcról szóljon. Ha felhagysz a fegyverkezéssel, egy idő után, az az érzés sem próbál majd uralma alá vonni. Elcsendesül, és a középpontból a háttérbe húzódik. És amikor ez megtörténik, lehull rólad a teher. – Manna OWell